Öt hiba, amit majdnem mindenki elkövet árösszehasonlításkor
Ez a lista nem kívülről szedett jótanács. Mind az öt hiba megvan a saját munkámban is, és mind az öt javítása után lett érdemben pontosabb az, amit ez az oldal mutat.
1. Vegyes forrású árakat egy oszlopba rakni
Ez a legalattomosabb, mert a számok végig helyesek maradnak.
Az árak nem egyformák: van bolti polcár, van házhozszállítási platformról származó ár, és van akciós szórólapár. A platformár mérhetően magasabb – a saját mérésünk szerint tipikusan 6 százalékkal, és a tételek négyötöde drágább.
Ha ezeket jelöletlenül egy táblázatba rakod, akkor nem a boltokat hasonlítod, hanem a forrásaidat. Nálam ez odáig vezetett, hogy a Tesco és a SPAR összevetése megfordult, amint csak a polcárakat néztem: ugyanaz a nap, ugyanaz az adatbázis, ellentétes válasz.
A javítás: minden ár mellé forrásjelölés, és összehasonlítani csak azonos fajtát azonos fajtával. Bővebben.
2. A kiírt árat nézni az egységár helyett
A kiírt ár nem összehasonlítható semmivel, mert a kiszerelés bármit elrejthet. A 349 forintos joghurt lehet olcsó és lehet drága – attól függ, 150 grammos vagy 400.
Ennek a fordítottja is igaz, és ezt sokkal kevesebben tudják: a nagyobb kiszerelés nem mindig olcsóbb. 1 830 kiszerelés-páron mértük meg, és az esetek 14 százalékában a nagyobb csomag egységára volt magasabb.
A javítás: mindig a kilós vagy literes árat nézni – és ellenőrizni, hogy ugyanabban a mértékegységben van-e. Bővebben.
3. Elhinni az akciójelölést
Ha egy kiadvány áthúzott árat mutat, az egy állítás a múltról. Kívülről nem ellenőrizhető – hacsak nincs saját árelőzményed.
Nálunk ezért nem az akciójelölés dönt, hanem a saját, napi árelőzményünk. Ha egy termék ára az elmúlt hetekben stabilan ott volt, ahova az „akciós” ár most beállt, akkor nem jelöljük akciónak, akkor sem, ha a szórólap annak nevezi.
A javítás: a százalék helyett a tényleges ár változását nézni. Ha nincs árelőzményed, legalább a kilós árat hasonlítsd a másik bolt normál árához. Bővebben.
4. Feltételes árral rangsorolni
A hűségkártyás ár valódi ár – de csak annak, akinek van kártyája. Ha ezzel rangsorolsz, annak hazudsz, akinek nincs; ha teljesen kihagyod, annak, akinek van.
Ugyanez igaz minden feltételhez kötött árra: „minimum két darab”, „csak online”, „csak a hét első felében”. Mindegyik legitim, és mindegyik megváltoztatja, mennyit fizetsz a pénztárnál.
A javítás: a feltételes ár jelenjen meg, de ne az döntse el a sorrendet. Rangsorolni azzal kell, ami mindenkire igaz. Bővebben.
5. Terméket hasonlítani kosár helyett
Ez a legnagyobb, és ez az egész oldal létezésének oka.
Egy termék ára semmit nem mond meg a heti bevásárlásról. A bolt, ahol a tej olcsóbb, lehet drágább mindenben másban – vagy ami rosszabb, lehet, hogy öt tételt a listádról egyáltalán nem tart. Akkor pedig a „nyertes” ár mellé jön egy második út, és a megtakarítás elment a benzinre.
Ezért van nálunk minden bolt mellett négy szám egy helyett: a kosár teljes ára, a hiányzó tételek száma, a márkaváltások száma, és az, hogy az árak hány százaléka mai. A rangsor első szempontja nem az ár, hanem az, hogy hány tételt tudsz ott tényleg megvenni.
A javítás: előbb lista, aztán bolt. Soha nem fordítva. Bővebben.
A hatodik, amit nem hibaként írok le
Van egy dolog, ami nem hiba, hanem szerkezeti korlát, és amivel minden árösszehasonlítónak együtt kell élnie: a termékek nagy része nem párosítható.
A követett 32 ezer termékből 80 százalékról csak egyetlen lánc árát ismerjük. Ez nem lustaság: a diszkontok saját márkás termékei definíció szerint nem léteznek máshol. Az 55 kategóriából mindössze 17-ben van legalább tizenöt olyan cikk, amit három lánc is árul.
Aki tisztán cikkszintű egyezésre épít árösszehasonlítót, az a kínálat töredékét látja – és pont a legolcsóbb tételeket dobja ki. Ezért dolgozunk kategóriaszintű egységárral is, nem csak termékpárosítással. Bővebben.
Amit ebből érdemes elvinni
Ha egy árösszehasonlítót nézel – akár ezt, akár mást –, négy kérdés elég ahhoz, hogy eldöntsd, mennyire bízhatsz benne:
1. Megmondja, honnan van az ár? Ha nem, nem tudod, polcárat vagy futárárat nézel. 2. Megmondja, mikori az ár? Ha nem, nem tudod, mennyire friss. 3. Megkülönbözteti a „nincs adat” és a „nem kapható” esetet? Ha nem, akkor a hiányt hiánynak mutatja, holott lehet, hogy csak ő nem tudja. 4. Kiírja, hogy mit nem tud? Ez a legerősebb jel. Aki csak a sikeres eredményeit mutatja, arról nem tudod megmondani, hány sikertelen volt.
A mi válaszaink ezekre egy helyen: amit nem tudunk és Adatforrások.