Diszkont vagy szupermarket – mit jelent ez ma az árakban
Van egy régi, kényelmes szabály: a diszkont olcsóbb, a szupermarket drágább, de ott több minden van. Ez a szabály valaha jól működött. Ma sokkal bonyolultabb a kép, és ha valaki még mindig eszerint dönt, rendszeresen fizet érte.
Nézzük meg, mit mond erről az adat.
Mi a különbség szerkezetileg
A két bolttípus nem az árazásban különbözik elsősorban, hanem a kínálat szerkezetében:
- A diszkont kevés cikkszámmal dolgozik, és a kínálat nagy részét saját márkás termék adja. Kevesebb választék, alacsonyabb működési költség, egyszerűbb logisztika.
- A szupermarket sok cikkszámot tart, benne a legtöbb ismert gyártói márkával, és mellette saját márkás vonalat is visz.
Ebből következik minden más – az árak is.
Amit a saját adatunk mutat
Két dolgot tudok megmérni, és mind a kettő árnyalja a régi szabályt.
Először: a bolt saját márkája kategóriánként tipikusan 38 százalékkal olcsóbb a több helyen kapható márkáknál – ezt 31 kategóriában mértük meg. De ez nem „diszkont kontra szupermarket” különbség, hanem saját márka kontra gyártói márka különbség. A szupermarketnek is van saját márkája, és ott is ugyanilyen olcsó.
Vagyis a megtakarítás nagy része nem a bolttípusból jön, hanem abból, hogy mit teszel a kosárba.
Másodszor: kategóriánként megmértük, mekkora ugyanannak a terméknek a láncok közti árkülönbsége. A középérték 8,2 százalék, de a legolcsóbb lánc kategóriáról kategóriára változik. Nincs olyan lánc – sem diszkont, sem szupermarket –, amelyik mindenben nyerne.
Amit viszont nem tudok megmérni
Itt kell őszintének lennem. A diszkontokról sokkal kevesebb adatom van, mint a szupermarketekről. A lefedettségünk így alakul: Tesco 57,9%, Spar 36,5%, Aldi 11,7%, Penny 9,9%, Lidl 5,8%.
Ennek oka szerkezeti: a diszkontok kínálata jórészt saját márkás, ami azt jelenti, hogy nincs mihez párosítani, és a nyilvános adatok is szűkösebbek. Ez két dolgot jelent az olvasónak:
- ahol a Lidl vagy az Aldi nem szerepel egy összehasonlításban, ott nem azért nincs ott, mert drága, hanem mert nincs rá adatom;
- a diszkontokra vonatkozó számainkat óvatosabban kell olvasni, mint a többit.
Ezt jobb kimondani, mint elrejteni. Egy táblázat, amiből hiányzik két lánc, könnyen úgy néz ki, mintha azok a láncok veszítettek volna.
Hol tartja magát a régi szabály
Három helyzetben a diszkont-előny ma is valódi:
Az alaptermékeknél. Liszt, cukor, olaj, tej, tojás, tészta. Ahol a termék nagyrészt nyersanyag, és a márka keveset tesz hozzá, ott a saját márkás tétel jellemzően érdemben olcsóbb.
Ha nincsenek márkapreferenciáid. A diszkont modellje azt feltételezi, hogy elfogadod, amit ad. Aki ehhez alkalmazkodik, olcsón vásárol. Aki ragaszkodik öt konkrét márkához, azoknak a felét nem fogja ott megtalálni.
Nagy tételnél. Ha sokat veszel egyszerre, a százalékos különbség nagy abszolút összeggé válik.
Hol nem tartja magát
Az akciós tételeknél. Egy szupermarket akciós ára a saját szórólapos hetén rendszeresen a diszkont alá megy ugyanazon a gyártói márkán. Aki a szórólapot követi, nem a bolttípust, jobban jár.
A lefedettségnél. Ez a döntő. Ha a harmincelemes listádból a diszkontban hat tétel hiányzik, akkor az olcsóbb ár mellé jön egy második út – és a megtakarítás könnyen elmegy a benzinre.
A speciális termékeknél. Diétás, mentes, ritkább kategóriák: itt a nagyobb cikkszám számít, nem az árszint.
Mit érdemes ebből csinálni
A saját gyakorlatom, amit az adat is alátámaszt:
1. Ne bolttípust válassz, hanem listát írj. A kérdés soha nem az, hogy „diszkont vagy szupermarket”, hanem az, hogy ez a harminc tétel hol kerül a legkevesebbe, és hol kapható meg hiánytalanul. 2. Próbáld ki a saját márkát – bárhol veszed. A megtakarítás nagy része innen jön, és nem függ a bolttípustól. Öt-hat próba után tartósan megváltozik a kosarad szerkezete. 3. A gyártói márkákat akciókor vedd. Ott a szupermarketek szórólapja gyakran veri a diszkont alapárát. 4. A hiányzó tételeket számold bele. Egy olcsóbb bolt, ahol öt tétel nincs, nem olcsóbb bolt.
A választék ára
Van egy tétel, amit szinte soha nem számol el senki: mennyibe kerül az, ha nincs ott, amit keresel.
A diszkont modellje kevés cikkszámra épül. Ez nem hiba, hanem az üzleti modell lényege: kevesebb termék kevesebb polchelyet, egyszerűbb logisztikát és alacsonyabb működési költséget jelent, és ez a megtakarítás jelenik meg az árban. Cserébe viszont te viseled a hiány kockázatát.
Ez háromféleképpen csapódik le:
- Márkaváltás. Megveszed, ami van, nem amit akartál. Ez sokszor teljesen rendben van – a saját márka jellemzően jóval olcsóbb –, de van, amikor nem: ha valaki egy konkrét ízhez, összetételhez vagy allergénmentességhez ragaszkodik, ott nincs csere.
- Második út. Ha a hiányzó tételért máshova is el kell menned, a megtakarítás jelentős részét elviszi a benzin és az idő.
- Elmaradt vásárlás. Nem veszed meg, és a hét folyamán másképp oldod meg. Ez a legolcsóbb kimenet, de nem ugyanaz a kosár – tehát a két bolt végösszege sem összehasonlítható.
Ezért van nálunk minden bolt mellett a hiányzó tételek és a márkaváltások száma is, nem csak az ár. A rangsor első szempontja nem az, hogy hol a legolcsóbb, hanem az, hogy hol tudod megvenni, amiért mentél.
Összefoglalva
A „diszkont olcsóbb” szabály ma részben igaz, részben elavult. Ami belőle megmaradt: a saját márkás termék olcsóbb a gyártói márkánál. Ami elavult: hogy ez bolttípushoz kötődne.
Ezért nem osztunk ezen az oldalon „legolcsóbb bolt” címet – erről külön is írtam –, hanem a te listádra számolunk öt végösszeget, a hiányzó tételek számával együtt. Az a szám az, ami rólad szól.