Honnan tudjuk, hogy két bolt ugyanazt a terméket árulja?
Amikor valaki azt mondja, „árösszehasonlító oldal”, mindenki az összehasonlításra gondol. Pedig az a könnyű rész: két számot kivonni egymásból bárki tud. A nehéz rész az azonosítás – annak eldöntése, hogy a Tesco „Riceland kerekszemű rizs 1 kg” tétele és a SPAR „RICELAND Rizs kerekszemű A minőség 1000 g” tétele ugyanaz a termék-e.
Az előbbi mondatban szereplő két név egyetlen közös karaktersorozatot sem tartalmaz azon túl, hogy mindkettőben szerepel a „rizs”.
Az első szint: a vonalkód
A legjobb megoldás egyszerű: EAN, vagyis a vonalkód. Ha két bolt ugyanazt a vonalkódot közli, akkor fizikailag ugyanaz a termék, ugyanattól a gyártótól, ugyanabban a kiszerelésben. Nincs mit vitatni rajta.
Ahol van EAN, ott ezzel párosítok, és ez a párosítás megbízható. A gond az, hogy nincs mindig. A boltok nyilvános felületei nem mind közlik, és van, ahol csak a termékek egy részénél szerepel. Ahol nincs, ott jön a második szint.
A második szint: márka, kiszerelés, névelemzés
Ilyenkor három dolgot kell egyszerre eltalálni:
- - a márkát – amit ki kell nyerni a névből, holott a boltok másképp írják („Riceland”, „RICELAND”, „Riceland Foods”);
- - a kiszerelést – amit egységesíteni kell, mert az egyik bolt „1 kg”-ot ír, a másik „1000 g”-ot, a harmadik pedig a névbe ágyazva („… 6×0,5 l”);
- - a terméknevet magát, a márkán és a kiszerelésen túl – itt dől el, hogy a „kerekszemű” és a „hosszúszemű” nem ugyanaz.
Ez a réteg működik, de sosem tökéletes. Minél több a saját márkás termék, annál kevesebb dolga van – azokat úgysincs mihez párosítani.
Ahol mindez elbukik
Három hibafajtát látok rendszeresen, és mindhárom másképp veszélyes.
Csonka nevek. A forrásnál elvágódik a termék neve, és olyan tételek keletkeznek, mint TESCO "A" minőségű vagy B rizs. Ezek nem párosíthatók semmivel, és önmagukban is olvashatatlanok. Ezeket ma jellemzően kiszűröm a listákból, de a katalógusban ott vannak.
Rossz kategória. Ez a leglátványosabb. A Lidl „rizs” kategóriájában tizenhat termékből kettő volt rizs – a többi ramen, kidney bab, tarhonya és soba tészta. A „tej” alatt testápoló tejet és tejcsokoládét is találtam. A gyanúm az, hogy a boltok összevont polcnevét („Tészta, rizs, hüvelyes”) a besorolóm egyetlen fejre képezi le, és ami a polcon egymás mellett van, az nálam egy kategóriába kerül.
Ez azért veszélyes, mert elrontja a kategória tipikus árát. Ha a rizskategóriában ramen is van, a „tipikus rizsár” nem a rizs ára.
Elcsúszott kiszerelés. Erről külön is írtam: egy 0,1 kg-nak jelölt sajt, ami valójában nagyobb, tizedére viszi le a kiszámolt kilós árat. Az ilyen hiba nem hiányként jelentkezik, hanem magabiztos, hamis számként.
Mit csinálok ezek ellen
Nem tudom mindet megelőzni, de mindegyikre van védőkorlát:
1. Valószínűségi sáv az egységárra. Kiszámolom a kategória tipikus egységárát, és ami annak a tizedénél kisebb vagy tízszeresénél nagyobb, arra egyszerűen nem írok ki egységárat. Inkább hiányozzon. 2. Forrás-elsőbbség. Ha egy termékre több forrásom van, a legerősebb forrás ára megy ki, nem a legolcsóbb. Így nem termékenként váltakozik, honnan jön a szám. 3. Ellentmondás esetén a magasabb ár. Ha ugyanaz a forrás két, egymásnak ellentmondó árat ad ugyanarra a termékre, a magasabb marad. Inkább tűnjön drágábbnak nálam, mint hogy a pénztárnál érjen meglepetés. 4. Küszöb a lapok mögött. Ahol túl kevés adat van ahhoz, hogy a megállapítás stabil legyen, ott nem születik lap. Ez több száz oldalt jelent, ami nem jön létre – szándékosan.
Miért nem lehet ezt „csak megcsinálni rendesen”
Mert a probléma nem technikai, hanem szerkezeti. A boltok nem azért teszik közzé az áraikat, hogy össze lehessen őket hasonlítani. A kategóriafájuk a saját polcrendjüket tükrözi, a terméknevük a saját rendszerüket, és a saját márkás tételeik szándékosan egyediek.
Egy árösszehasonlító ebből a nyersanyagból dolgozik. Amit hozzátesz, az nem az ár – az megvan – hanem a közös nevező: az azonosítás, az egységesített kiszerelés, a közös kategóriaszerkezet. Ez a munka nagy része, és pont ez az, ami kívülről nem látszik.
Mit jelent ez neked
Két dolgot érdemes tudni, amikor bármilyen árösszehasonlítót nézel – beleértve ezt is:
Ellenőrizd a terméknevet, ne csak az árat. Ha két sor árát hasonlítod össze, nézd meg, hogy tényleg ugyanaz a kiszerelés és ugyanaz a változat szerepel-e mindkettőn.
A hiányzó adat nem hiba, a magabiztos téves adat az. Ahol nálunk „nincs adatunk” áll, ott tényleg nincs – és ez nem azt jelenti, hogy a bolt nem árulja. A két állítást szándékosan külön jelöljük, mert két különböző dolog.
A teljes korlátlista egy helyen: amit nem tudunk.