Amikor nem az ár nő, hanem a csomag lesz kisebb
Van a drágulásnak egy formája, amit a legtöbben soha nem vesznek észre, mert a kiírt ár nem változik. Csak a csomag lesz kisebb: a százgrammos tábla kilencven grammos lesz, az egyliteres kiszerelés kilencszáz milliliteres, a tíz darabos kiszerelés nyolc darabos.
A vásárló ugyanazt fizeti, ugyanazt a dobozt látja a polcon, és nagyjából ugyanolyannak is tűnik. Közben kilónként vagy literenként tíz százalékkal drágább lett.
Miért olyan hatékony ez
Mert az emberi emlékezet az árra emlékszik, nem a kiszerelésre.
Bárki meg tudja mondani nagyjából, mennyibe kerül a kedvenc kávéja vagy a mosóporja. Azt viszont szinte senki nem tudja fejből, hogy hány gramm volt benne tavaly. A csomagolás formája, színe és mérete gyakran alig változik – néha csak a doboz alja lesz mélyebben behúzva.
Ráadásul a döntés pillanatában nincs mihez hasonlítani: a polcon egy termék van, nem a tavalyi és az idei egymás mellett.
Az egyetlen szám, ami leleplezi
Az egységár. A kilós vagy literes ár az egyetlen olyan adat, ami ezt a fajta változást azonnal láthatóvá teszi, mert benne van a kiszerelés.
Ha a termék ára 599 forint marad, de a kiszerelés 100 grammról 90-re csökken, akkor:
- - a kiírt ár változatlan: 599 Ft,
- - az egységár viszont 5 990-ről 6 656 Ft/kg-ra ugrik – ez 11 százalék.
Magyarországon a boltoknak kötelező kiírniuk az egységárat a polccímkén. Sokszor apró betűvel, a nagy ár alatt. Ez az a szám, amit érdemes megtanulni nézni – és ez az egyetlen védekezés, ami tényleg működik.
Mit lát ebből ez az oldal
Kevesebbet, mint szeretnék – és jobb, ha ezt kimondom.
Ahhoz, hogy egy ilyen változást biztosan kimutassak, hosszú árelőzményre lenne szükség ugyanarra a cikkre, a kiszerelés változásával együtt. A mi árelőzményünk viszont ma legfeljebb néhány hétre néz vissza. Ennyi idő alatt az ilyen váltás ritkán történik meg, és ha megtörténik, gyakran új termékazonosítóval jön – vagyis nem is ugyanaz a sor lesz az adatbázisban, hanem egy új.
Amit viszont tudok csinálni, és minden nap csinálok is:
1. Minden termékre kiszámolom az egységárat, ahol a kiszerelés ismert és hihető. Így két különböző kiszerelés összemérhető marad. 2. Egy valószínűségi sávon átszűröm. Ahol a számított egységár a kategória tipikus értékének tizede alatt vagy tízszerese fölött van, ott nem írok ki semmit – mert ott jó eséllyel a kiszerelés adata hibás, nem a valóság furcsa. 3. Ugyanannak a terméknek a kiszereléseit összevetem. Ebből jött az a mérés, hogy 1 830 kiszerelés-páron nézve az esetek 14 százalékában a nagyobb csomag drágább egységáron. Ez nem ugyanaz a jelenség, de ugyanaz a védekezés fogja meg: a kilós ár.
Mit tehetsz te
Négy gyakorlati dolog, ami nem igényel se táblazatot, se appot:
Tanuld meg az egységárat annál a tíz terméknél, amit rendszeresen veszel. Nem az árat – a kilós árat. Ez tíz szám, és ennyivel egy életre immunis leszel erre a fajta drágulásra.
Fényképezd le a polccímkét, ha bizonytalan vagy. A következő alkalommal két másodperc összehasonlítani.
Figyelj a „megújult”, „új recept”, „még finomabb” feliratokra. Nem mindig jár együtt kiszerelés-változással, de a csomagolás átalakítása jó alkalom rá – és ilyenkor a régi és az új közvetlenül nem összehasonlítható.
Nézd meg a kiszerelést a kosárban is, ne csak a polcon. A többdarabos kiszereléseknél különösen: a „6 × 0,5 l” és a „3 l” ugyanaz, a „6 × 0,45 l” viszont már nem.
Hol fordul elő a leggyakrabban
A saját polcnézéseim és a kategóriáink szerkezete alapján három hely, ahol a legkönnyebb észrevétlenül átvinni egy ilyen változást:
Ahol a kiszerelés eleve „kerek, de nem szabványos”. A 90, 180, 450 grammos kiszerelések nem gyanúsak önmagukban, viszont pont ott szoktak megjelenni, ahol korábban 100, 200 vagy 500 volt. Aki nem emlékszik pontosan, nem veszi észre a különbséget.
Ahol a csomag formája dominál. Mosóporos doboz, tusfürdős flakon, kekszes tálca: ezeknél a doboz mérete alig változik, csak a töltési tömeg. A polc előtt szinte lehetetlen szemre észrevenni.
Ahol darabszámban árulnak. A „10 darab” és a „8 darab” között harminc centiméterről nincs látható különbség a polcon, viszont húsz százalék drágulás. A darabos kiszerelésnél ráadásul az egységár is darabra vonatkozhat, nem tömegre – érdemes megnézni, melyikre.
Amit ilyenkor tenni lehet: a tíz leggyakrabban vett terméknél jegyezd meg a kiszerelést is, ne csak az árat. Ez az egyetlen dolog, ami valóban megvéd, mert a bolt nem köteles kiírni, hogy változott.
Nálunk ez annyiban látszik, hogy a kiszerelés minden terméknél ki van írva, és minden árhoz tartozik egységár – ahol az megbízhatóan kiszámolható. Ha egy termék két kiszerelésben is szerepel, a kettő egységára egymás mellett látszik, és ott azonnal feltűnik, ha a nagyobb csomag nem jár jobban.
Miért nem hangolok panaszkodásra
Mert ez nem feltétlenül visszaélés. A gyártónak emelkednek a költségei, és két lehetősége van: emelni az árat vagy csökkenteni a mennyiséget. A második formailag ugyanaz, mint az első – és sok esetben a fogyasztói kutatások szerint kevésbé taszító.
Ami viszont valóban probléma, az az átláthatóság: ha a változás nincs kommunikálva, a vásárló nem tudja, hogy drágult. Pontosan ezért létezik az egységár kötelező feltüntetése, és pontosan ezért érdemes használni.
Egy árösszehasonlító ebben annyit tud segíteni, amennyit: minden termékre kiírja a kilós vagy literes árat, ahol az megbízhatóan kiszámolható, és hallgat ott, ahol nem. A kategórialapokon boltonként megtalálod a legolcsóbb és a tipikus egységárat – a többi a polc előtt dől el.
Az egységárról részletesebben: hogyan olvasd az egységárat.